A mocsári nőszőfűt (Epipactis palustris) választották 2025-ben az Év Vadvirágának.
A 2025-ös évben rendhagyó módon szakmai kuratórium választotta meg az Év Vadvirágát. A 7 tagú, szakemberekből álló kuratórium szinte egybehangzó szavazata alapján a 2025-ös évben az Év Vadvirága címet a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) nyerte el.
Ez az orchidea Európa jelentős részén megtalálható, elterjedési területe keletre keskeny sávban egészen Szibériáig húzódik, azonban mindenütt ritka és többnyire védett, veszélyeztetett faj. Míg a nőszőfüvek egy része egymástól igen nehezen különíthető el, addig a mocsári nőszőfű nagyméretű, lilásan erezett és tompa csúcsú mézajkának köszönhetően nem keverhető össze semelyik másik fajjal sem. Felismerésében az élőhelye is segít, ugyanis a többi nőszőfűfajunktól eltérően kiszáradó lápréteken, nedves pionír felszíneken fordul elő. És épp emiatt lett az idei évben az Év Vadvirága, ugyanis ezek az élőhelyek a klímaváltozásából és a helytelen tájhasználatból fakadóan drasztikusan szorulnak vissza és alakulnak át szárazabb társulásokká, mintegy a mocsári nőszőfű és más lápréti fajok eltűnését eredményezve. A mocsári nőszőfű jellemzően forráslápokban és szivárgó vizű területeken fordul elő. Azonban a faj számára otthont adó Homokhátságon, további hegylábi és homokterületeinken a talajvíz süllyedése miatt ezek az élőhelyek mindinkább eltűnőben vannak, jelezve a területek átalakulását, ami nem csak a saját élőhelyeire, de a művelés alatt álló területekre is kihat. Ezért mindez nem csak a mocsári nőszőfű miatt fontos: a faj pusztán jelzi azt, amit a helyben gazdálkodók nap, mint nap tapasztalnak: a tájból hiányzik az éltető víz, ami nem csak a természetes élővilág megmaradását, de a helyben való boldogulást, fennmaradást is komoly kihívások elé állítja. Célunk, hogy a mocsári nőszőfű példáján keresztül rávilágítsunk a vízmegtartás táji léptékű fontosságára és hatékony fellépésre serkentsük az illetékes szerveket nem csak az Év Vadvirága, hanem az emberi élet fenntartása szempontjából is.
Fotó: Farkas Sándor