Az első Év Talajlakója ünnepélyes kihirdetésére az MBT Állattani Szakosztályának 2026. október 7-i nyilvános előadóülésén került sor a Magyar Természettudományi Múzuemban. 

A 2026-os év nyertesét kivételesen szakmai bizottság választotta és a kampányindító faj a közönséges gömbászka lett.

LEÍRÁS

Az Armadillidium vulgare  (Latreille, 1804), magyar nevén közönséges vagy szürke göbászka, a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának, ászkarákok (Isopoda) rendjének, szárazföldi ászkarákok (Oniscidea) alrendjének gömbászkák (Armadillidiidae) családjába tartozó faj. 

Elterjedése kozmopolita, a Világ minden földrészén jelen van. A zavarást is jól tűri, így városi környezetben is gyakori, un. homogenizáló faj. Eredete a Mediterráneumra tehető. Magyarország leggyakoribb ászkája, széles tűrőképességű, sokféle élőhely típusban előfordul.

Hazánkban természetes körülmények között 6 fajuk él (további kettő trópusi, szubtrópusi területekről behurcolt, elsősorban üvegházakban fordul elő). A talajfelszín, a talaj felső rétegének lakója. Helyenként tömegesen előfordulhat, így jelentős lehet szervesanyag lebontó tevékenysége. Olykor kártevőként is említik.

Az Armadillidium vulgare testhossza általában 12–18 mm közötti, alakjuk ovális. Sok színváltozatuk ismert, de a hímek általában sötét szürke vagy feketés színűek, míg a nőstényeknél a hát közepén rendszerint kisebb-nagyobb sárga foltsor látható. Fejükön jellegzetes homlokháromszög látható. Testvégük (végszelvény = telson; faroklábak = uropodit) a test körvonalába illeszkedik. Potrohuk hasi oldalán feltűnő a légzést szolgáló két pár fehérszerv („tüdő”, tracheális szerv). A hímeknél ugyanitt látható a határozásban perdöntő ivarszerv. Élettartama több év lehet. A nőstény több hímmel is párosodhat és a hímivarsejteket tárolni képes, így ezután hosszabb időn át hím nélkül is szaporodhat. Az utódok száma a nőstény méretével korrelál, olykor bőven meghaladja a 100-at is.

Az Armadillidium fajok közös jellemzője, hogy teljes gömbbé tudnak összecsukódni, miközben csápjaikat is elrejtik. Feltehetően így védekeznek a ragadozók, illetve a kiszáradás ellen.

Hasznos linkek:

https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%B6ns%C3%A9ges_g%C3%B6mb%C3%A1szka

https://www.izeltlabuak.hu/faj/szurke-gombaszka/

https://www.enfo.hu/node/10970

Magyarul elérhető publikációk:

• Farkas, S. & Vilisics, F. (2013): Magyarország szárazföldi ászkarák faunájának határozója (Isopoda: Oniscidea). Natura Somogyiensis, 23, 89–124.
• Hornung, E. (2025). A magyarországi Oniscidea (Isopoda) kutatásának története és a fauna értékelése. Állattani Közlemények, 110(1-2).
• Hornung, E. (2025). Oniscidea bibliográfia 1998–2025. Állattani Közlemények, 110(1-2).
• Hornung, E., Vilisics, F., & Sólymos, P. (2009). Ászkarák együttesek (Crustacea, Isopoda, Oniscidea) felhasználhatósága élőhelyek minősítésében. Természetvédelmi Közlemények, 15, 381-395.
• Hornung, E. & Vilisics, F. (2014): A szárazföldi ászkarákok (Isopoda: Oniscidea) szerepe a talaj szervesanyag-lebontásában. Természetvédelmi Közlemények, 20, 73–84.
• Vilisics, F. & Hornung, E. (2008). A budapesti szárazföldi ászkarákfauna (Isopoda: Oniscidea) kvalitatív osztályozása. Állattani közlemények, 93(2), 3-16.

Idegennyelvű magyar vonatkozású, ill. általános irodalom:

• Hornung, E. (2008). Low alpha and high beta diversity in terrestrial isopod assemblages in the Transdanubian region of Hungary. Hornung, E. (2008). Low alpha and high beta diversity in terrestrial isopod assemblages in the Transdanubian region of Hungary.
• Hornung, E. (2011). Evolutionary adaptation of oniscidean isopods to terrestrial life: structure, physiology and behavior. Terrestrial Arthropod Reviews, 4(2), 95-130.
• Hornung, E. (2024). Terrestrial Adaptations of Crustaceans: the challenges of land adaptations and their solutions in terrestrial isopods. Frontiers in Invertebrate Physiology: A Collection of Reviews, 2, 327-387.
• Szlavecz, K., Vilisics, F., Tóth, Z., & Hornung, E. (2018). Terrestrial isopods in urban environments: an overview. ZooKeys, (801), 97.
• Vilisics, F. & Hornung, E. (2009). Urban areas as hot-spots for introduced and shelters for native isopod species. Urban ecosystems, 12(3), 333-345.